Mosca stratégia bináris opciókhoz,

Az Ars Hungarica jelen tematikus számában a dekolonizáció kulturális kérdéseiről és ismeretelméleti vetületeiről lesz szó, vagyis nagyjából arról, amit Walter Mignolo és Rolando Vázquez decolonial aesthesis -nek kereszteltek el. Az argentin filozófus és a mexikói társadalomtudós mosca stratégia bináris opciókhoz aesthesis speciális írásmódjával is el akarnak határolódni az európai, lényegében a kanti esztétika koncepciójától, hogy saját esztétikai-politikai vállalkozásukat megkülönböztessék a nyugati, kodifikált, filozófiai esztétikától, és visszatérhessenek az aisthesis szó görög eredetijéhez, amely magára az érzékelés folyamatára utal, vagyis nem arra, hogy milyen a szép műalkotás, hanem inkább arra, hogy miért és miként látjuk és érzékeljük olyannak, amilyen.

A hidegháború dekolonizációja így a hárompólusú nyugati blokk, keleti blokk, fejlődő országok világrend dekonstrukciója is egyúttal, a lokális perspektívák és diszkurzusok jelentőségének kihangsúlyozása, ami nem annyira az eltérő politikai és esztétikai iniciatívák, hanem inkább azok ismeretelméleti vonzata és kritikai potenciálja alapján kapcsolja össze a globális Délt a posztkommunista Északkal. A dekoloniális Európa elméletének kidolgozásában jelentős szerepet vállalt Mignolo egyik gyakori szerzőtársa, az orosz irodalomtörténész, Madina Tlostanova, aki főleg a retorika szintjén Európa posztkommunista régiójára de leginkább a Kaukázusra és Közép-Ázsiára alkalmazva is kiterjesztette a dekoloniális esztétika szempontjait, és az elsők között kívánta megragadni a dekolonizáció praxisát a művészeti világon belül.

CONTENTS. rész A 2 rész B rész C rész D rész M - PDF Free Download

Pluralizmusa és relativizmusa ellenére az altermodern koncepciója ugyanis Tlostanova szerint csupán csak a multikulturális kapitalizmus legújabb arca, amely továbbra is egzotikumként piacosítja a szokatlan, idegen, nem európai kultúrákat és perspektívákat. Social Text, Letöltve: 2 Mignolo amúgy elsődlegesen irodalomtörténész, és kutatásainak kiindulópontját a Walter D.

Shifting to Geo- and Body-Politics of Knowledge. Resistence and Re-existence. Mindennek ellenére Enwezor olyan kritikákat is kapott, hogy elsősorban a befutott nyugati művészeti pozíciókra épített, ami aztán nagyban befolyásolta későbbi párizsi és velencei nagy kiállításait, amelyekre már nagyobb arányban hívott meg kevésbé ismert, afrikai és ázsiai művészeket is.

  1. Binary and digital options are prohibited in EEA Nyisson egy bróker számlát Én személy szerint hat különböző brókert használók a kereskedéshez, és minden komoly kereskedőnek azt ajánlom, hogy különböző brókereknél nyisson néhány számát, mivel így sokkal több kereskedési eszköz közül választhat.
  2. "Хладнокровие, если таковое мне присуще, я приобрела недавно: материнство и возраст позволяют по-иному взглянуть на себя и на мир".

Documenta maradandó hatást gyakorolt a világ képzőművészeti életére a posztkolonialista perspektíva kitüntetésével, amelynek Enwezor értelmezésében meghatározó eleme a saját hang, a saját esztétikai és politikai pozíció keresése, illetve a kolonialista hatalomgyakorlás elemzése. Mindez jelentős mértékben inspirálta a posztkommunista művészeti kutatásokat is, a Maria Hlavajova által kezdeményezett Former West programot, illetve Piotr Piotrowski horizontális művészettörténet koncepcióját, amelyek az egykori keleti blokk kultúrájának elemzése során a posztkolonializmus különféle elméleteit is felhasználták.

(Poszt)kommunizmus és (de)kolonizáció - PDF Ingyenes letöltés

Documentát már egy kelet-közép-európai főkurátor, Adam Szymczyk jegyzi, aki mosca stratégia bináris opciókhoz dekolonizáció stratégiáival is nagyban számol, és ahogy ezt Tatai részletesen is bemutatja nagy teret enged a nem európai művészeknek, akik többnyire saját geopolitikai helyzetükre, alárendelt esztétikai és politikai pozíciójukra reflektálnak műveikkel. A kelet-közép-európai térség speciális esztétikai és kulturális helyzetét jelzi, hogy nemcsak elszenvedője, de egyúttal gyakorlója is a kolonialista politikának, amit talán a roma kultúra állapota és a roma népcsoportok reprezentációja mutat a legpregnánsabban.

A roma identitáskonstrukciók és az európai kultúra komplex, de meglehetősen ambivalens viszonya volt már a témája az általa kezdeményezett és koncipiált Roma Pavilonnak is a es Velencei Biennálén, amely az európai roma mosca stratégia bináris opciókhoz kultúráját mutatta be Írországtól Romániáig ívelően. In: Documenta 11 Platform 5. Theory and Practice. Acta Ethnographica Hungarica, sz A posztkoloniális kritika magyarországi alkalmazásához lásd még Kovács Éva: Fekete testek, fehér testek.

Beszélő, sz Junghaus Tímea: Az episztemikus engedetlenség. Omara Kék sorozatának dekolonizált olvasata.

A Rockerek Könyve

A kutatócsoport tagjai e pályázat apropóján vágtak bele abba a feladatba, hogy értelmezzék a dekolonizáció jelenségét Kelet-Közép-Európában. Junghaus Tímea egyéb elfoglaltsága és kötelezettsége a European Roma Mosca stratégia bináris opciókhoz for Art and Culture igazgatói posztja miatt már sajnos nem tudott tanulmánnyal is megjelenni számunkban, de segítségét és támogatását ezúton is köszönjük.

The First Roma Pavilion. Biennale di Venezia Ed. Strategies for Entering and Leaving Modernity. Mignolo azonban nem hivatkozza Foucault-t és a francia tudományfilozófia más jelentős alakjait sem, mivel nála az episztemológiai törés nem az időben határozódik meg, hanem inkább a térben.

Mignolo és a Puerto Ricó-i szociológus, Ramón Grosfoguel mosca stratégia bináris opciókhoz még a posztkoloniális kritika is erőteljesen a domináns, nyugati kultúraelmélet felől értelmezi a kolonializmus gyakorlatát, ami törvényszerűen ahhoz a kérdéshez vezet, hogy szóhoz juthat-e egyáltalán a gyarmatosított kultúra, ha a gyarmatosító nyelvét és diszkurzusát használja. Mignolo szerint erre a problémára csak akkor van megoldás, ha a gyarmatosított kultúrák megkonstruálják saját, független, lokális történetüket, és a saját történelmi és kulturális perspektívájukban értelmezik a nyugati kultúra felbukkanását, illetve ennek a kultúrának a lefordítását és átértelmezését.

Foucault és Edward Said nyomán Quijano is a tudás és a hatalom egységét, elválaszthatatlan összefonódását vallja, másrészt azonban Said és Foucault nézőpontját is túlontúl európainak érzi, mivel nem igazán kérdőjelezik meg a tudás európai rendszerének primátusát. Quijano lényegében azt állítja, hogy az európai kolonializmust legitimáló rasszizmus nemcsak gazdasági és politikai, hanem ismeretelméleti elnyomást is jelentett, vagyis az európai kultúra és tudomány a tudás dél-amerikai, ázsiai és afrikai formáit egyértelműen alsóbbrendűként definiálta.

Mignolo másik meghatározó intellektuális forrása szintén lokális: a latin-amerikai függőség elmélet Dependency Theoryés azon belül is az argentin filozófus, Enrique Dussel nézőpontja, aki Quijanóval és Saiddal párhuzamosan már a hetvenes években a tudás geopolitikai meghatározottságáról beszélt, és ennek leküzdésére javasolta a tudás dekolonizálását, illetve felszabadítását.

A Manifesto. Remapping the Order of Knowledge. In: The Creolization of Theory. Lionnet S. A társadalomtudományok archeológiájáról. Budapest, Európa, Samir Amin: La déconnexion. Pour sortir du système mondial. Ez a vágy azonban együtt jár a fehér, euro-amerikai, raszszista hierarchia által implikált alárendelt, egzotikus, szinte mosca stratégia bináris opciókhoz pozíció elfogadásával is. Fanon elmélete kapcsán azonban érdemes felhívni a figyelmet a lacani esszencializmus kritikájának szempontjaira is, amelyet Gayatri Chakravorty Spivak érvényesített a posztkolonialista elméletekkel szemben.

Ebből adódóan és éppen egy nem homogén Európa lokális, magyar kulturális tapasztalata alapján a közép-európai kultúra elemzése során álláspontom szerint talán szerencsésebb Homi Bhabha hibridizáció, vagy Spivak dinamikus és heterarchikus Mássá tevés othering elméletének alkalmazása.

(Poszt)kommunizmus és (de)kolonizáció

Bhabha és Spivak is úgy gondolja, hogy az Egyik és a Másik pozíciója sohasem statikus. Egyrészt a magasabb rendűként és az alsóbbrendűként definiált kultúra és identitás mosca stratégia bináris opciókhoz mindig keverednek, másrészt maga a Másik sem ragadható meg esszenciálisan, hiszen ahogy ezt a jelen lehangoló valósága kiválóan mutatja a kelet-közép-európai Másik magát Egyikként definiálja egy közel-keleti vagy afrikai menekülttel szemben.

Miközben a dél-amerikai és az afrikai posztmarxista filozófia trendmutatók bináris opciók társadalomelmélet a gazdasági és politikai dekolonizációval párhuzamosan szembenézett a nyugati tudomány felsőbbrendűségének fennmaradásával, és elkötelezte magát a lecsatlakozás programja mellett, a kulturális antropológiában is előtérbe került a kultúra és a civilizáció euro-amerikai kizárólagosságának kritikája.

Az antropológia hetvenes évekbeli kulturális fordulatát ráadásul a nyolcvanas években egy ontológiai fordulat is követte, ami már az európai kultúra- és szubjektumelméletek helyett valóban a helyi, őshonos, lokális tudás alapján kívánta megkonstruálni a nem európai kultúrákat. Descolát szintén az amazóniai animizmus inspirálta egy relativisztikus antropológia felé, amely négy nagy és eltérő ismeretelméletet különböztet meg globálisan.

Ezek közül csak az egyik a számunkra is jól ismert euro-amerikai materializmus, a másik a dél-amerikai animizmus, a harmadik az ausztráliai totemizmus, a negyedik pedig a polinéziai analogizmus. Descola ismeretelméleti alapokra helyezett, a materiális és a szellemi valóság viszonyát és koherenciáját elemző elmélete amúgy Claude Lévi-Strauss munkásságán át egészen Marcel Mauss kulturalista antropológiai nézőpontjáig vezethető vissza, aki amellett érvelt, hogy a másféle nyelvek törvényszerűen másféle kultúrákat alapoznak meg.

Toward the Vanishing History of the Present. An Anthropological Exposition.

CONTENTS. rész A... 2 rész B rész C rész D rész M

Chicago, University of Chicago Press, Descola ebből a nézőpontból egy nagy sikerű kiállítást is rendezett a párizsi Musée Quai Brainlyben, a Fabrique des images-t, amely a négyféle episztemológia képkészítési praxisát hasonlította össze.

For a Post-Structural Anthropology.

Jaja waa szia dijavola kosz cselik.

An Anthropology of the Moderns. Cambridge, Harvard University Press, Latour már a nyolcvanas évek végének ANT-jében Actor Network Theory: cselekvőhálózat-elmélet ágenciát tulajdonított a nem emberi létezőknek, majd provokatív, antropológiába ágyazott modernizmuskritikáját a perspektivizmus és az ontológiai relativizmus jegyében fejlesztette tovább a modernitás különféle nyelvjátékainak és teremtő mosca stratégia bináris opciókhoz enciklopédikus leírásává.

mosca stratégia bináris opciókhoz

Documentáját is, amely éppen az alternatív, nem európai episztemológiák felől kísérelte meg újrarendezni a világ művészetét. Egy ilyen T. Demos munkássága által inspirált ökológiai nézőpontból vizsgálja tematikus számunkban a természet kolonizálását Maja és Reuben Fowkes a Szovjetunióban, Kelet-Közép-Európában és konkrétan Magyarországon is a sztálinizmustól a rendszerváltáson át napjaink populista kultúrafogyasztásáig ívelően.

mosca stratégia bináris opciókhoz

A posztkolonializmus és a posztkommunizmus komplex viszonyát elemezve Európában először Madina Tlostanova különböztette meg egymástól a posztkolonializmus és a dekolonizáció diszkurzusát. Az egyik, vagyis az előbbi továbbra is a nyugati modellek fordíthatóságát vizsgálja, az utóbbi mosca stratégia bináris opciókhoz igyekszik elszakadni a nyugati nézőponttól, hogy ezáltal végre kikerülhessen az alávetett pozíciójából.

A lecsatlakozást azonban nagyon megnehezíti, hogy egy olyan régióról van szó, amelyik többszörösen is érintett a kolonializmusban, hiszen a kommunizmus idején a Szovjetunió gyarmatosította, a Nyugat pedig orientalizálta, a kommunizmus összeomlása után pedig abban a nyugati, európai helyzetben találta magát, amikor a valódi Kelettel a Közel-Kelettel és Ázsiával szemben mégis Európaként definiálódik, amit a es évek migrációs válsága is sokkolóan jelez.

A posztkolonialistaként értett posztszovjet kultúra relevanciáját vetette fel még a kilencvenes években a litván származású David Chioni Moore, aki a Said Orientalizmus könyvétől szétterjedő diszkurzus érvényességét vizsgálta a volt szovjet térségben.

mosca stratégia bináris opciókhoz

Spivak kiinduló problémája bizonyos értelemben Said orientalizmusának és az ázsiai Subaltern Studies Group munkásságának a kritikája volt, hiszen azt a kérdést tette fel, hogy tud-e egyáltalán az alávetett subaltern beszélni. A bitcoin keresésének leggyorsabb módja a nyelven India és Pakisztán esetében angolul artikulálja magát, amely a kolonizáló kultúra nyelve, és ez a nyelvi artikuláció mint azt már Fanontól és Lacantól is tudhatjuk egészen mélyen átírja a szubjektum önmagáról alkotott képét is.

Spivak tehát Antonio Gramsci alávetett fogalmát emeli ki a marxista osztályelméletből, és Derrida nyelvbe lehorgonyzott szubjektumán keresztül plántálja át az orientalizmus Said-féle, de Foucault által inspirált diszkurzusába. Spivak azonban Derrida nyomán egyúttal dekonstruálja, szét is szálazza azt a bináris struktúrát, amit a kolonializmus jelent.

Homi Bhabhához hasonlóan azt hangsúlyozza, hogy nem létezik monolit elnyomó, és nincs esszenciális elnyomott sem, a Másság, a mássá tevés stratégiái és mechanizmusai időben változnak, a szubjektum pozíciói az elnyomó és opciós kódot elnyomott szélső pontjai között oszcillálnak. Mignolo és dél-amerikai társai azonban ennek ellenére is az ázsiai Subaltern Studies Grouppal, Spivakkal és Saiddal szemben kívánták definiálni a dekoloniális opciót, és azt egy általános, globális, episztemológiai szintre helyezni, aláaknázva a nyugati akadémia hegemóniáját.

Ez azonban felveti a már általam is jelzett szubverzív 27 Carolyn Christov-Bakargiev: The dance was frenetic, lively, rattling, clanging, rolling, contorted, and lasted for a long time. In: The Book of Books. Catalogue of documenta Beyond Internal Critique. Egy egész világra kiterjedő posztkoloniális kritika felé. Turai nemcsak arra mutat rá, hogy Hannah Arendt és Aimé Césaire a rasszizmus és az embertelen erőszak okán még összekapcsolta a holokauszt és a kolonializmus tragédiáit, de arra is, ahogy később ez a fajta globális, többirányú emlékezetpolitika feledésbe merült, hogy aztán a A kelet-európai posztkolonializmust népszerűsítő David Chioni Moore viszont a Az amerikai irodalomtörténész diák pénzt keres balti országok szovjet kulturális kolonizációja alapján vélte úgy, hogy a párhuzam működhet, kelet-közép-európai viszonylatban azonban a helyzet nyilvánvalóan eltérő, hiszen például Magyarországon és Lengyelországban sem lett az orosz a hivatalos nyelv mosca stratégia bináris opciókhoz a hivatalos kultúra.

Ugyan a kelet-közép-európai országokban is végrehajtották a kulturális intézményrendszer szovjetizációját, de az csak korlátozott mértékben érintette a mosca stratégia bináris opciókhoz intézményét, amelynek megmaradtak az alapvetően nyugat-európai, magyar viszonylatban német és francia mintái.

Ezek a minták azonban egy kicsit azért mindig idegenek is maradtak a magyar kulturális hagyomány talaján, ami felvetheti a nyugati kolonialitás Quijano és Mignolo által körülhatárolt problematikáját is. Kelet-Európa és Kelet-Közép-Európa ugyanis a modern Nyugat számára egészen sokáig az Oriens legközelebbi nyúlványa maradt, az egzotikus Kelet mosca stratégia bináris opciókhoz Lajtánál, mosca stratégia mosca stratégia bináris opciókhoz opciókhoz legalábbis a Dunánál kezdődött a csikósokkal és a betyárokkal, ami már a modernizmus hajnalán megszülte a felzárkózás, illetve az alternatív modernizáció diszkurzusát, ami Magyarországon később a harmadik út -ként vált ismertté, és egy sajátos közép-európai fejlődés lehetőségét kereste a Monarchia összeomlásának idején és még Trianon után is.

A kelet- és a kelet-közép-európai az opciók hivatalos minősítése és a nemzeti kultúra ellentmondásos ideológiájának konfliktusa keltette fel a bolgár Alekszandr Kjosszev figyelmét is, aki a keleti blokk összeomlása után nem sokkal már az önkolonizáció problematikáját vetette fel a közép-európai és a délkelet-európai, avagy balkáni kultúrák kapcsán.

(PDF) Kulturális megosztottság és demokrácia | Salat Levente - kertepitom.hu

Kjosszev a Kjosszev nézőpontját gondolta tovább Timár Katalin es cikke is, amely a kelet-közép-európai művészettörténetet definiálta az önkolonizáció eszközeként. Timár problémája egyúttal Spivak perspektíváját is felidézi, és mosca stratégia bináris opciókhoz nyugati frazeológia, a nyugati tekintet interiorizálását egyfajta veszteségként tételezi. A keleti szerzők azonban továbbra is a nyugati frazeológiát használják, miközben az After the Wall katalógusában megjelenik egy posztkolonialista, kritikai hang is, a bolgár filozófus Alexander Kjosszev tanulmánya a kelet-európai önkolonizációról, melynek során a kicsit mások, a közeli keletiek Kjosszev példája Bulgária önként csatlakoznak az európai univerzalista felvilágosodás és modernizáció programjához.

Ennek során azonban az elmaradott, a kulturálatlan, a civilizálatlan pozíciójába helyezik magukat, vagyis elfogadják a Nyugat fensőbbségét, nyelvét és kultúráját. Art History as a Self-Colonizing Tool. ArtMargins, Alexander Kjosszev: Megjegyzések az önmagukat kolonializáló kultúrákról. Magyar Lettre International, Ezt jelzi Erdély Miklós és Szentjóby Tamás reflektált és komplex viszonya a pop-arthoz, amelynek elemzése kapcsán saját szövegemben egy hibrid antikapitalista és antikommunista közép-európai, kulturális mentalitást kísérlek meg definiálni.

Ehhez az univerzalizmushoz, illetve a modernizmus fetisizálásához kapcsolódik András Edit önkolonizáció-kritikája is, amely szerinte a gazdasági és kulturális elmaradottságból eredő többszörös trauma problematikus feldolgozásához, önviktimizációhoz és a lokális narratívák elsorvadásához vezet. Ez pedig implicite a saját hangok, illetve a lokális narratívák háttérbe szorításához vezet.

Piotr Piotrowski horizontális művészettörténete is hasonló dekoloniális logikát követ, amikor a perifériák stiláris sokszínűségéből kiindulva kétségbe vonja a centrum értékeinek univerzalitását, és speciális, köztes, kevert, szürke se nem fekete, se nem fehér, se nem tisztán kapitalista, se nem mosca stratégia bináris opciókhoz kommunista zónákat detektál az egykori keleti blokk tömbjén belül.

Tematikus számunkban a dekoloniális opció nézőpontja felől András Edit olvassa újra Piotrowski horizontális művészettörténet-elméletét és annak genealógiáját, amely a dél-amerikai kritikai törekvésekhez hasonlóan a periféria saját, illetve sajátos történeteinek megkonstruálására törekszik. András megállapítása szerint a dekoloniális elmélettől eltérően a lengyel művészettörténész által kidolgozott elmélet, a horizontális művészettörténet nem kívánt lecsatlakozni a nyugati tudásról, inkább azon belül akarta elérni az egyenrangú szereplő státuszát.

Vagyis nem számolt azzal, amit Quijano, vagy az András Edit által idézett haiti antropológus, Michel-Rolph Trouillot a Nyugat inherens kolonialitásának tekintett. Ha a közép-európai tradíciókat és a helyi értékeket nézem, akkor Junghaus Tímea és Timár Katalin tevékenysége mellett engem az inspirált a dekoloniális elmélet lokalizálására, hogy a kelet-közép-európai képzőművészet értelmezése során az ismeretelméleti engedetlenség, a saját hang, a sajátos narratívákra épülő identitás feltérképezése még mindig gyerekcipőben jár.

Olvassa el is